Fundatia Ambasadorii Bibliei 
Ég Királynője
Jeremiás könyve 44.16. »Arra az igére nézve, amelyet az Úr nevében mondtál nekünk, nem hallgatunk rád,
17.hanem mindenben egészen annak az igének megfelelően cselekszünk, amely elhagyta ajkunkat: tömjénezünk az ég királynőjének,
és italáldozatot öntünk neki, ahogyan tettük mi és atyáink, királyaink és fejedelmeink Júda városaiban és Jeruzsálem utcáin,
mert akkor jóllaktunk kenyérrel, jó dolgunk volt, és bajt nem láttunk. 18. De mióta felhagytunk azzal, hogy tömjénezzünk az ég királynőjének,
és italáldozatot öntsünk neki, mindenben hiányt szenvedünk, és kard meg éhínség által veszünk el.
Az eredeti Napisten imádat Babilonból származik
Nimród felesége volt az "ÉG KIRÁLYNŐJE", az Anya Isten, aki a legenda szerint szűzen fogant meg, azaz lett terhes. Nimród pedig az "ISTEN FIA".
Nimród, Hám unokája volt Babilon építője. Feleségét SZEMIRAMISZnak hívták, varázslatosan szép, ugyanakkor erkölcstelen asszony, parázna nő volt.
Először is nagyon fontos számunkra annak a kérdésnek a megválaszolása, mit jelent a misztérium kifejezés, mi az eredete, mit rejt magában, továbbá mi a jelentősége a pohárnak, s hol jelenik meg először az asszonnyal kapcsolatban.
Az l Mózes 10. fejezetében található Noé három fiának, Sémnek, KHámnak és Jáfetnek a nemzetségtáblázata (10,1-10).
A Biblia szerint Nimród, KHám unokája volt Babilon építője. Eusebius, az egyházatya (Krónika 1-2 kötet) azt írja, hogy Ninus (azaz az akkád-zsidó Nimrod , mely a mi nemzetünk MÉNRÓT fejedelmének nevét lopta el) és Szemiramisz Ábrahám idejében uralkodtak.
1 Móz. 10.7.Kús fiai: Szebá, Havilá, Szabtá, Ramá és Szabteká. Ramá fiai: Sebá és Dedán.
1 Móz. 10.8.Kús nemzette Nimródot. Ez kezdett hatalmaskodni a földön.
1 Móz. 10.9.Hatalmas vadász volt ő az ÚR előtt. Ezért mondják: Hatalmas vadász az ÚR előtt, mint Nimród.
1 Krón. 1.10.Kús nemzette Nimródot. Ez kezdett hatalmaskodni a földön.
Mik. 5.5.Ezek fegyverrel verik le Asszíriát, kivont karddal Nimród országát. Megment, ha Asszíria országunkra támad, és behatol területünkre.
Ábrahám a héber időszámítás szerint Kr. e. 1996-ban született. Kilenc éves volt tehát, amikor Nimrod (Ninus) uralma Kr. e. 1987-ben véget ért. Szemiramisz 42 évvel élte túl férjét.
Nimród és Szemiramisz uralkodásának idején az élő, Teremtő Istenbe vetett patriarchális hit még többé-kevésbé elevenen élt, hiszen Sém, Nimród dédnagybátyja az özönvíz után még 502 évig, azaz Kr. e. 1846-ig élt (1Móz 11,10-11).
Ők voltak az ÚJ REND - különösen a vallási ismeretek - egyedüli letéteményesei és irányítói.
Csak ők voltak az igazi hagyomány birtokában, amellyel az írásokat és jelképeket meg lehetett magyarázni, továbbá a tudás minden területén nekik volt igazán mély ismeretük. A tudás eme titkát csak azokkal osztották meg, akik felvétették magukat a misztériumokba.
A babiloni misztériumok jelképe egy aranypohár volt. A Jelenésekben (17. fejezet) szereplő asszony képe, kezében az aranypohárral, a parázna Szemiramiszra vezethető vissza, hiszen őt ábrázolták így, mint nagy tanítómestert, aranypohárral a kezében.
A babiloni misztériumok jelképe egy aranypohár volt.
Aki meg akarta ismerni a misztériumokat, annak innia kellett e pohárból.
A régi Babilon számtalan kis istenséget (bálványokat) imádott, elismert egy végtelen és mindenható Teremtőt, aki mindenek fölött áll.
A babilóniaiaknak ez az egy istene három személyt ábrázolt.
Az egység tanításának szimbólumaként az egyenlő oldalú háromszöget használták fel, amit, mint sok minden mást, a római egyház is átvett.
Layard könyvében egy rajzra hívja fel a figyelmet, amelyet Asszíriában találtak. Ez a rajz a következőképpen ábrázolja a háromságot:
Egy idős embert, akinek csak feje és törzse van, őt egy kör veszi körül, s a férfi hátán két szárny látható.
A kör Káldeában a nullát, továbbá a magot jelenti.
A kép tehát a következőt ábrázolja: az idős férfi feje az atyaisten, a kör a magot, vagyis a fiúistent, a madárszárnyak (galamb) pedig a szent szellem istent jelképezik.
Ez maradt fenn a Szentháromság képi ábrázolásában és ennek imádásában. Izráel később átvette ezt a babiloni bálványimádást, ezért figyelmeztette Ézsaiás a népet:
Ésaiás próféta könyve 66:17. Elpusztulnak mindazok, akik megszentelik és megtisztítják magukat, de csak azért, hogy kertekben áldozzanak egy középen álló körül, és akik disznóhúst, undok állatot esznek mind, mondja az Úr.
Ez a háromszög szimbólum szintén a mai napig létező jelkép. Nagyon sok Katolikus templomba megtalálhatod, általában a szentély fölött helyezkedik el, és a Szentháromságot jelképezi.
A babiloni hármasságba nagyon hamar változás állt be. A babilóniaiak az idők folyamán egy istenanyát imádtak fiával, vagyis karjában a gyermekkel, akiket képeken és szobrokon mindenütt ábrázoltak.
Hogyan állhatott be ekkora változás?
Korábban megállapítottuk, hogy Szemiramisz 42 évvel élte túl férjét, Nimródot. Ez utóbbi halálát többé-kevésbé homály fedi.
A hagyomány szerint erőszakos halállal halt meg. Életében hősként ünnepelték.
A káldeusok lélektana szerint Nimród egy fiú személyében jelent meg újra, aki természetfölötti módon született, mégpedig felesége, Szemiramisz által.
Szemiramiszt, a később nagy paráznává vált, de eredetileg szent úrnőt is istenként tisztelték halála után még hosszú-hosszú ideig .
Így történhetett, hogy a babilóniaiak a köznép vallásában általában egy anyaistenséget imádtak, és egy fiút, akit képeken és szobrokon anyja karjában ülő gyermekként ábrázoltak. Ugyanúgy, mint a Kárpát-medencében a Boldogasszony és a szeretet fényét megtestesítő Jézus...
Az anya és gyermek imádata Babilonból kiindulva az egész földön elterjedt.
Babiloni istenanya gyermekkel
Egyiptomban az anyát és gyermekét Izisz és Ozirisz néven tisztelték.
Csíksomlyó Babba Mária
Jer. 44,18.De amióta abbahagytuk a tömjénezést az ég királynőjének, és nem mutatunk be neki italáldozatot, azóta mindenben szűkölködünk, fegyver és éhínség miatt pusztulunk.
De a mai napig szokás tömjénezni az Ég Királynőjének. Szintén a nyolcadik hónap 15. napján.
Egyiptomban a babiloni Ég Királynőjét Athor-nak, azaz Isten lakóhelyének, templomának nevezték. Görögországban Hesztia, a rómaiaknál pedig a Vesta volt a neve;
Az Ég Királynőjét tekintették a központnak, akiben nemcsak minden hatalom, hanem minden kegyelem és jóság is lakozik.
Amikor Szemiramisz meghalt és istenné nyilvánították, galambbá is változott, és D'Juné vagy Galamb néven lett ismertté.
Ebben az alakban imádták Babilonban. A galambot általában olajággal a csőrében ábrázolták. Az ág az istenné emelt fiút jelképezte.
Erről kapta a babiloni istennő egyben az Ághordozó nevet is, és a testet öltött béke és szeretet szent szellemeként is tisztelték.
Így az Istenek Anyának nevezett babiloni királynőt úgyszólván az egész világ tisztelte a perzsák, a szírek, Európa és Ázsia minden királya a legnagyobb hódolattal imádta. ( Tacitus Germania (IX) című könyvében bizonyítékkal is szolgál, hogy a babiloni istennőt a germánok földjén is imádták. )
Ha vesszük magunknak a fáradságot, hogy a katolikus egyház bizonyos dogmái (hittételek, tantételek) és intézményrendszerei eredetének utánanézzünk, mélyen megrendülünk ama tény miatt, hogy mennyire megnyilvánul bennük Babilon.
A római katolikus egyházban nagy teret kap az EREKLYÉK tisztelete. Bárhol szenteljenek is fel egy templomot vagy kápolnát, az épületet egy ereklye avatja szentté. Az ereklyék imádatának babonáját többek között a régi görögöknél is megtalálhatjuk.
A buddhista rendszer kezdettől fogva ismerte a csodatevő ereklyéket. Az ereklyetisztelet eredete újra csak Babilonra vezethető vissza.
A temetkezési helyek csodatevő zarándokhelyekké lettek, amelyeket a zarándokok gyakran fölkerestek.
Sokatmondó az a tény is, hogy a római egyház feje Pontifex Maximus-nak, azaz főpapnak nevezi magát.
Ez a megkérdőjelezhető cím önmagában még nem lenne feltűnő, ha nem ismernénk az eredetét.
Amikor Attalosz, Pergamosz papja és királya Kr. e. 133-ban meghalt, a babiloni papság vezetését Rómára hagyományozta.
Amikor az etruszkok Lydiából (Pergamosz vidéke) Itáliába jöttek, a babiloni vallást is magukkal hozták szertartásaival együtt.
Egy pontifex-et neveztek ki, aki a papság feje volt. Később a rómaiak ezt a pontifexet polgári uralkodójuknak ismerték el.
Julius Caesar az etruszkok rendje szerint Kr. e. 74-ben pontifex lett. Kr. e. 63-ban pedig babiloni rendtartás szerinti pontifex maximus.
Ezzel örökölte Attalosz, Pergamosz pontifexének jogait és címeit, aki Rómát tette meg örökösének.
A római császárok egészen Kr. u. 376-ig gyakorolták a pontifex maximus hivatalát, amikor is Gratianus császár keresztyén okokból visszautasította ezt a címet.
Ezután a római egyház püspökét, DAMASUSt választották erre a tisztségre. 12 évig volt püspök. Kr. u. 378-ban így lett a római egyház uralkodója a babiloni rendtartás szerinti egyházfő. Ne csodálkozzunk tehát, ha a római egyház 85-90 %-ban a babiloni misztériumok elemeiből áll.
Nimród halála után , a későbbi Babilónia birodalmában módosultak a nevek, de a szereplők ugyanazok maradtak.
Minden Napisten kultuszban megtalálható az Anya Isten és az Ő Fia, és ne feledd, hogy a te Istened a Teremtő . (aki az isteneket is teremtette) .
forrás: egy-szerű-tanitások