Fundatia Ambasadorii Bibliei       

Reneszánsz képes biblia Michelangelo stílusban 

Márk 11.7. És oda vivék a vemhet Jézushoz, és ráveték felső ruháikat; ő pedig felüle reá. 8. Sokan pedig felső ruháikat az útra teríték, mások pedig ágakat szegdelnek vala a fákról és az útra hányják vala. 9. A kik pedig előtte menének, és a kik követék, kiáltának, mondván: Hozsánna! Áldott, a ki jő az Úrnak nevében! 

Márk 11.15. És Jeruzsálembe érkezének. És Jézus bemenvén a templomba, kezdé kiűzni azokat, a kik a templomban árulnak és vásárolnak vala; a pénzváltók asztalait, és a galambárúsok székeit pedig felforgatá; 18. És meghallák az írástudók és a főpapok, és tanakodnak vala, hogy mi módon veszíthetnék el őt. Mert félnek vala tőle, mivelhogy az egész sokaság álmélkodik vala az ő tanításán. 19. És mikor beestveledék, kiméne a városból.

Márk 11. 12. És másnap, mikor Bethániából kimentek vala, megéhezék. de odaérvén ahhoz, levélnél egyebet semmit sem talála; 14. Akkor felelvén Jézus, monda a fügefának: Soha többé ne egyék rólad gyümölcsöt senki. És hallák az ő tanítványai.  20. Reggel pedig, a mikor mellette menének el, látják vala, hogy a fügefa gyökerestől kiszáradott. 21. És Péter visszaemlékezvén, monda néki: Mester nézd, a fügefa, a melyet megátkoztál, kiszáradott. 22. És Jézus felelvén, monda nékik: Legyen hitetek Istenben .

Márk 14.1. Két nap mulva pedig húsvét vala és a kovásztalan kenyerek ünnepe. És a főpapok és az írástudók tanakodnak vala, hogy csalárdsággal mimódon fogják meg és öljék meg őt.  2. Mert azt mondják vala: Ne az ünnepen, hogy a nép fel ne zendüljön. 

Márk 14.10. Akkor Júdás, az Iskariotes, egy a tizenkettő közül, elméne a főpapokhoz, hogy őt azoknak elárulja.  11. Azok pedig, a mint meghallák, örvendezének, és igérék, hogy pénzt adnak néki. Ő pedig keresi vala, mimódon árulhatná el őt jó alkalommal.

Márk 14.18. És a mikor leülnek és esznek vala monda Jézus: Bizony mondom néktek, egy közületek elárul engem, a ki velem eszik.  20. Ő pedig felelvén, monda nékik: Egy a tizenkettő közül, a ki velem együtt márt a tálba. 21. Az embernek Fia jóllehet elmegy, a mint meg van írva felőle; de jaj annak az embernek, a ki az embernek Fiát elárulja; jobb lenne annak az embernek, ha nem született volna. 

Máté 16.22. És Péter előfogván őt, kezdé feddeni, mondván: Mentsen Isten, Uram! Nem eshetik ez meg te véled.  23. Ő pedig megfordulván, monda Péternek: Távozz tőlem Sátán; bántásomra vagy nékem; mert nem gondolsz az Isten dolgaira, hanem az emberi dolgokra. 25. Mert a ki meg akarja tartani az ő életét, elveszti azt; a ki pedig elveszti az ő életét én érettem, megtalálja azt.

Márk 14.22. És mikor ők evének, vévén Jézus a kenyeret, és hálákat adván, megtöré és adá nékik, mondván: Vegyétek, egyétek; ez az én testem. 23. És vévén a poharat, és hálákat adván, adá nékik; és ivának abból mindnyájan; 24. És monda nékik: Ez az én vérem, az új szövetség vére, a mely sokakért kiontatik. 

 

                   <   6    >  7

      3       5        7    8    9  

 

        Home