A Biblia Nagykövetei Alapítvány weboldala
I. Mózes 6. 8. De Noé kegyelmet talála az Úr előtt. 13. Monda azért Isten Noénak: Minden testnek vége elérkezett előttem, mivelhogy a föld erőszakoskodással telt meg általok: és ímé elvesztem őket a földdel egybe. 17. Özönvizet hozok a földre, hogy elveszessek minden testet, a melyben élő lélek van az ég alatt; valami a földön van, elvész. 18. De te veled szövetséget kötök, és bemégy a bárkába, te és a te fiaid, feleséged és a te fiaidnak feleségei teveled.
I. Mózes 7. 6. Noé pedig hatszáz esztendős vala, mikor az özönvíz volt a földön. 10. Lőn pedig hetednapra, hogy megjöve az özönvíz a földre. 11. Noé életének hatszázadik esztendejében, a második hónapban, e hónap tizenhetedik napján, felfakadának ezen a napon a nagy mélység minden forrásai, és az ég csatornái megnyilatkozának. 12. És esék az eső a földre negyven nap és negyven éjjel.
I. Mózes 9.20. Noé pedig földmívelő kezde lenni, és szőlőt ültete. 21. És ivék a borból, s megrészegedék, és meztelenen vala sátra közepén. 22. Khám pedig, Kanaánnak atyja, meglátá az ő atyjának mezítelenségét, és hírűl adá künnlevő két testvérének.
I. Mózes 9.24. Hogy felserkene Noé mámorából, és megtudá a mit vele az ő kisebbik fia cselekedett vala: 25. Monda: Átkozott Kanaán! Szolgák szolgája legyen atyjafiai közt. 26. Azután monda: Áldott az Úr, Sémnek Istene, néki légyen szolgája Kanaán! 27. Terjeszsze ki Isten Jáfetet, lakozzék Sémnek sátraiban; légyen néki szolgája a Kanaán! 29. És vala Noé egész életének ideje kilenczszáz ötven esztendő; és meghala.
I Mózes 10. 8. Khús nemzé Nimródot is; ez kezde hatalmassá lenni a földön. 9. Ez hatalmas vadász vala az Úr előtt, azért mondják: Hatalmas vadász az Úr előtt, mint Nimród. 10. Az ő birodalmának kezdete volt Bábel, Erekh, Akkád és Kálnéh a Sineár földén. 11. E földről ment aztán Assiriába, és építé Ninivét, Rekhoboth városát, és Kaláht.
I Mózes 11. 1. Mind az egész földnek pedig egy nyelve és egyféle beszéde vala. 3. És mondának egymásnak: Jertek, vessünk téglát és égessük ki jól; és lőn nékik a tégla kő gyanánt, a szurok pedig ragasztó gyanánt. 4. És mondának: Jertek, építsünk magunknak várost és tornyot, melynek teteje az eget érje, és szerezzünk magunknak nevet, hogy el ne széledjünk az egész földnek színén. 5. Az Úr pedig leszálla, hogy lássa a várost és a tornyot, melyet építenek vala az emberek fiai. 6. És monda az Úr: Ímé e nép egy, s az egésznek egy a nyelve, és munkájának ez a kezdete; és bizony semmi sem gátolja, hogy véghez ne vigyenek mindent, a mit elgondolnak magukban. 7. Nosza szálljunk alá, és zavarjuk ott össze nyelvüket, hogy meg ne értsék egymás beszédét. 8. És elszéleszté őket onnan az Úr az egész földnek színére; és megszűnének építeni a várost.
1 2 3 4 5 6 7 8 9 10 11 12 13 14 15 16 17 18 19 20 21 22 . . .