A Biblia Nagykövetei Alapítvány weboldala
Az Ószövetség a zsidók szent könyve (régiesen Ótestamentum).
I. Mózes 1. 1. Kezdetben teremté Isten az eget és a földet. 2. A föld pedig kietlen és puszta vala, és sötétség vala a mélység színén, és az Isten Lelke lebeg vala a vizek felett. 3. És monda Isten: Legyen világosság: és lőn világosság.
I. Mózes 1. 14. És monda Isten: Legyenek világító testek az ég mennyezetén, hogyelválasszáka nappalt az éjszakától, 16. Teremté tehát Isten a két nagy világító testet: a nagyobbik világító testet, hogy uralkodjék nappal és a kisebbik világító testet, hogy uralkodjék éjjel; és a csillagokat.
I. Mózes 1.23. És lőn este és lőn reggel, ötödik nap.24. Azután monda az Isten: Hozzon a föld élő állatokat nemök szerint: barmokat, csúszó-mászó állatokat és szárazföldi vadakat nemök szerint. És úgy lőn.25. Teremté tehát Isten a szárazföldi vadakat nemök szerint, a barmokat nemök szerint, és a földön csúszó-mászó mindenféle állatokat nemök szerint. És látá Isten, hogy jó.
I.Mózes 1.26. És monda Isten: Teremtsünk embert a mi képünkre és hasonlatosságunkra; és uralkodjék a tenger halain, az ég madarain, a barmokon, mind az egész földön, és a földön csúszó-mászó mindenféle állatokon. 27. Teremté tehát az Isten az embert az ő képére, Isten képére teremté őt: férfiúvá és asszonynyá teremté őket.
28. És megáldá Isten őket, és monda nékik Isten: Szaporodjatok és sokasodjatok, ( I.Mózes 5.1 Ádám nemzetségtáblája. Azon a napon, amelyen Isten az embert teremtette, az Isten hasonlatosságára alkotta. 2Férfinak és nőnek teremtette,) (Márk 10.6A teremtés kezdetén azonban Isten férfivá és nővé alkotta őket.) ( Máté 19.Nem olvastátok-é, hogy a teremtő kezdettől fogva férfiúvá és asszonynyá teremté őket,)
I. Mózes 2.18. És monda az Úr Isten: Nem jó az embernek egyedül lenni; szerzek néki segítő társat, hozzá illőt. (A zsidó mitológia szerint Lilith Ádám felesége volt Éva előtt. a Talmudban és a Midrash-ban.)
Második teremtés
1 Mozes 2.7. És formálta vala az Úr Isten az embert a földnek porából, és lehellett vala az ő orrába életnek lehelletét. Így lőn az ember élő lélekké. 8. És ültete az Úr Isten egy kertet Édenben, napkelet felől, és abba helyezteté az embert, a kit formált vala.
1 Mózes 2.16. És parancsola az Úr Isten az embernek, mondván: A kert minden fájáról bátran egyél. 17. De a jó és gonosz tudásának fájáról, arról ne egyél; mert a mely napon ejéndel arról, bizony meghalsz.18. És monda az Úr Isten: Nem jó az embernek egyedül lenni; szerzek néki segítő társat, hozzá illőt.
I. Mózes 2. 21. Bocsáta tehát az Úr Isten mély álmot az emberre, és ez elaluvék. Akkor kivőn egyet annak oldalbordái közül, és hússal tölté be annak helyét.
I. Mózes 2.22. És alkotá az Úr Isten azt az oldalbordát, a melyet kivett vala az emberből, asszonnyá, és vivé az emberhez. 23. És monda az ember: Ez már csontomból való csont, és testemből való test: ez asszonyembernek neveztessék, 25. Valának pedig mindketten mezítelenek, az ember és az ő felesége, és nem szégyenlik vala.
1 Mózes 3. 1. A kígyó pedig ravaszabb vala minden mezei vadnál, 2. És monda az asszony a kígyónak: A kert fáinak gyümölcséből ehetünk; 3. De annak a fának gyümölcséből, mely a kertnek közepette van, azt mondá Isten: abból ne egyetek, azt meg se illessétek, hogy meg ne haljatok. 4. És monda a kígyó az asszonynak: Bizony nem haltok meg;
1 Mózes 3. 8. És meghallák az Úr Isten szavát, a ki hűvös alkonyatkor a kertben jár vala; és elrejtőzék az ember és az ő felesége az Úr Isten elől a kert fái között. 9. Szólítá ugyanis az Úr Isten az embert és monda néki: Hol vagy?10. És monda: Szavadat hallám a kertben, és megfélemlém, mivelhogy mezítelen vagyok, és elrejtezém.
I. Mózes 3. 22. És monda az Úr Isten: Ímé az ember olyanná lett, mint mi közűlünk egy, jót és gonoszt tudván. Most tehát, hogy ki ne nyújtsa kezét, hogy szakaszszon az élet fájáról is, hogy egyék, s örökké éljen: 23. Kiküldé őt az Úr Isten az Éden kertjéből, hogy mívelje a földet, a melyből vétetett vala.
1 2 3 4 5 6 7 8 9 10 11 12 13 14 15 16 17 18 19 20 21 22 . . .